Béhm Zsuzsanna
A Szabálykövető stílusú emberek feladat-orientáltak, és emellett introvertáltak (vagyis inkább befelé fordulók, és akkor töltődnek fel, ha egyedül vannak). Ők A pontból egyáltalán nem biztos, hogy B pontba jutnak el. Lehet, hogy C, D, E vagy F pontba jutnak el. A szabálykövető emberek ugyanis mindig a legjobb döntést szeretnék meghozni, ezért minden apró részletet figyelembe vesznek.
Honnan tudhatjuk, hogy kollégánk Szabálykövető (kék) stílusú?
A Szabálykövető stílusba tartozók megjelenésüket tekintve két erősen elkülönülő csoportot alkotnak. Az egyik csoport öltözködésében is maximalista, a klasszikus stílus követői. Élére vasalt, kifogástalan állapotú öltözékben, konzervatív és visszafogott elegancia jellemzi őket. Ruháik jó minőségűek, de nem márkásak, számukra a praktikum a fontos. A másik csoport tagjai úgy vélik, hogy a munkájuk minőségét egyáltalán nem befolyásolja az öltözködésük, így egyáltalán nem törődnek ezzel. Lehetnek lezserek vagy akár slamposak is, viseltes vagy megjelenhetnek az alkalomhoz és helyhez nem annyira illő ruhákban, borostásan vagy smink nélkül, lenőtt hajfestéssel. Téves ilyenkor azt feltételezni, hogy elveszett a tökéletesség iránti igényük – valójában annyira beletemetkeznek a számukra igazán fontos dolgokba (lásd munka, őrült tudós szindróma) hogy nincs idejük az olyan felszínes dolgokkal törődni, mint a külsejük.
Személyes terük az irodában a színtiszta funkcionalitás, semmi olyan dolgot nem találhatunk náluk, ami elvonná a figyelmüket a munkáról. Nincsenek személyes tárgyak vagy családi képek az asztalon, maximum a falakon láthatunk naptárt, térképeket vagy folyamatábrákat, esetleg letisztult tárgyak vagy épületek gyakran fekete-fehér képeit. Irodájukban – vagy ennek hiányában íróasztalukon – mindig mindennek megvan a maga helye. Gyakran láthatunk körülöttük polcos vagy fiókos szekrényeket, lefűző rendszereket, ahol szisztematikusan, a saját rendszerük szerint tárolhatják a dokumentumaikat. Nem igazán szeretik a látogatókat, így ha megbeszélésük van, azt inkább egy dedikált tárgyaló szobába szervezik.
Kommunikációjuk visszafogott, jellemzően hűvösebb, érzelemmentes, néha monoton. Általában csendesen és kimérten beszélnek, alaposan végiggondolva a mondandójukat, hogy a lehető legpontosabban fogalmazhassanak. Tudnak rövidek és tárgyilagosak lenni, de ha valamit el kell magyarázni, akkor a legapróbb részleteket is képesek kifejteni – és ez hosszú és követhetetlen lehet néha mások számára. Diplomatikusak, óvatosan fogalmaznak, és véleményük kifejtése előtt sokszor inkább még kérdeznek, hogy megértsék a másik fél álláspontját. Preferálják az írásbeli kommunikációt, nem csak visszakövethetősége miatt, hanem a hibázás vagy félreértés esélyének csökkentése miatt is. És emellett nem kell informális személyeskedő csevegésekbe sem bocsátkozniuk, amitől kimondottan kényelmetlenül érzik magukat. Leveleik inkább formálisak és hosszúak, mert mindent részletesen kifejtenek, hogy olvasójuk biztosan megértse az üzenetet.
Gesztusaik is visszafogott tárgyilagosságot sugároznak. Nagyon keveset gesztikulálnak, inkább kimért testtartással kommunikálnak. Számukra a beszélgetés lényege az információcsere, addig tudnak odafigyelni amíg témánál maradnak a beszélgetőtársaik. Nem szeretik, ha mások közbeszólnak, amig beszélnek, mert ezzel kizökkenthetik őket a jó felépített gondolatmenetükből. A testi kontaktus kényelmetlen számukra, de már az is, ha valaki túl közel kerül hozzájuk a térben.
A Szabálykövető stílusúakat feladatorientációjuk arra sarkallja, hogy a lehető legmagasabb színvonalon hajtsák végre a rájuk bízott teendőket. Számukra a legfontosabb a precizitás és a maximalizmus. Minden helyzetben arra törekednek, hogy megtalálják a 100%-osan tökéletes eredményhez vezető utat és fenn is tartsák azt. Hogy ezt biztosítsák, követik a szabályokat, az előírásokat, és a protokollt, amelyet az általuk tiszteletben tartott hatalom fektetett le. Szeretik, ha a dolgokat helyesen csinálják, úgy ahogy az a használati utasításban szerepel; számukra az az ideális állapot, ha mindenre van valamilyen metódus, szabály, recept, ami kiszámítható eredményre vezet. Mottójuk az lehetne, hogy „a szabályok azért vannak, hogy kövessük őket”. Ezért másokkal is igyekeznek betartatni őket.
Nagyon kritikusak, és minden hibát észrevesznek – saját hibájukat és a környezetét is egyaránt. Addig nem nyugszanak, amíg a hibák nincsenek kijavítva, a hiányosságok bepótolva. Magukkal szemben extra önkritikusak, sokszor érzik úgy, hogy lehetne még minőségibbre csiszolni amit csinálnak. Másfelől viszont rosszul érinti őket, ha erre mások mutatnak rá, mivel rendkívül érzékenyek a kritikára.
Amit a csapatnak adhatnak, az precíz és tökéletességre törekvő munkájuk, a részletekre is odafigyelés. Nem csak másokkal szemben, magukkal szemben is magasak az elvárásaik. Lelkiismeretesen követik a szabályokat, és képesek beazonosítani az esetlegesen megjelenő problémákat, veszélyforrásokat. Objektívek és tárgyilagosak, érzelemmentesen tudnak működni. Minden feladatnál információkat gyűjtenek, letisztáznak, tesztelnek és ellenőriznek. Ha hiányzik a csapatból a Szabálykövető, ez gyakran a minőség visszaesésében mutatkozik meg.
A stressz megjelenésekor kritikus és óvatos lényük felerősödik, kötekedőkké és szőrszálhasogatókká válnak. Mivel ki nem állhatják a meglepetéseket és kiszámíthatatlan helyzeteket, próbálnak felkészülni minden egyes forgatókönyvre és még inkább a rendszerekben, szabályokban látják a megváltást. Kényszeresen hívják fel a figyelmet a kihágásokra, a leszabályozatlan kérdésekre. Alapvető érzelmük, az aggódás is felerősödik. Tartós stresszhelyzetben viszont már feladják a tökéletességre törekvését, és hanyaggá, felületessé válnak. Munkájukban már nem annyira megbízhatóak, és a szabálykövetésben is szelektívek lesznek. Érzelmeiknek is hangot adnak, elmondják, mi bántja őket.
Vezetőként úgy tudjuk kihozni őket a stresszállapotból, hogy kielemezzük velük a problémát, részletekbe menően: „Hogyan jutottunk el idáig?”. Ha segítünk nekik a strukturált, racionális feldolgozásban, eljuthatnak arra a pontra, hogy „Mit fogunk legközelebb másképpen csinálni?”.
A Szabálykövető kollégák számára a motiváló munkakörnyezet elsősorban a munkáról szól, világos keretekkel, szabályokkal és elvárásokkal. Olyan feladatokat végeznek szívesen, ahol kritikai gondolkodásra van szükség, lehetőleg egy speciális szakterületen való elmélyedés során. Leginkább egyedül szeretnek dolgozni, ezért olyan légkörben érzik igazán jól magukat ahol nem számít különcségnek az egyedüli munkavégzés, ahol nem zökkentik ki őket mások a feladatok végrehajtása közben.
Ha delegálunk nekik, akkor fontos észben tartanunk, hogy részletesen ki kell fejtenünk, mit szeretnénk, és leginkább írásban. Pontos listát adjunk nekik az elvárásaikról, és menjünk is végig velük ezen a listán, hogy feltehessék a kérdéseiket. Fontos, hogy beleillesszük az erőfeszítéseiket a teljes képbe, mondjuk el nekik hogyan kapcsolódnak a feladataik a stratégiához, az egész folyamathoz hogyan járulnak hozzá. Fókuszáljuk a figyelmüket a megoldások keresésére, hogy ne akadjanak le a problémák feltérképezésénél – ami testhezállóbb számukra. Egyeztessük a részfeladatokhoz tartozó határidőket és ellenőrizzük is, nehogy a tökéletességre törekvésük miatt elússzanak a teljesítéssel. Megfelelő projekt lehet számukra például egy folyamatleírás elkészítése, vagy dokumentációk megírása.
A jól végzett munkáért írásos, vagy négyszemközti személyes elismeréssel jutalmazzuk őket. Ha oklevelet kapnak kiemelkedő munkájukért, szívesen kiteszik a falukra. Fontos, hogy csak olyan munkavégzés miatt dicsérjük meg őket, ami valóban kiemelkedő. Ha üres biztatást vagy buksisimogatást (ami jól esik pl. a Befolyásoló beosztottunknak) kapnak tőlünk, az a szavahihetőségünket, hitelességünket áshatja alá. A negatív visszajelzéseket rendkívül rosszul tűrik, természetesen ezeket is négyszemközt közöljük és a konkrét részletekre kitérve. Mivel rendkívül önkritikusak, nem szükséges felhívni a figyelmüket a hibázás elkerülésének fontosságára, sőt, a legjobb lenne úgy intézni, hogy ők maguk fedezhessék fel és javíthassák ki a hibáikat.
Ha konfliktusba kerülünk Szabálykövető kollégáinkkal, arra kell emlékeznünk, hogy ha hibáztunk vagy tévedtünk, lehet, hogy náluk nem lesz még egy esélyünk, elveszítjük a hitelességünket, megbízhatóságunkat. Ha hibát látnak, kritizálni fognak, de ugyanezt visszafelé nagyon nehezen tűrik, nem is érdemes belemenni egy adok-kapokba velük, mert egyrészt úgyis jobban emlékeznek hiányosságainkra (hacsak nem vagyunk mi is Szabálykövetők) másrészt mindketten csak veszíthetünk rajta. Ha meg kell győznünk őket, azt csak tényekkel, adatokkal alátámasztva lehet, lépésről lépésre; teret és időt adva nekik, hogy kérdezhessenek, megérthessék a helyzetet és kifejthessék álláspontjukat.
HOGYAN KOMMUNIKÁLJ A SZABÁLYKÖVETŐ STÍLUSÚAKKAL
- Előre készüljünk föl elegendő mennyiségű adattal és tényekkel
- Minden kijelentést támasszunk alá tényekkel és adatokkal
- Soroljuk föl minden meghozatalra váró döntés előnyeit és hátrányait
- Ne rugaszkodjunk el a realitásoktól és ne adjunk üres ígéreteket, kerüljük a felszínesség látszatát
- Adjunk nekik szilárd, megfogható és gyakorlati bizonyítékokat
- A megbeszéléseiteket meghatározott rend szerint szervezzük (vázlatok, vázlatpontok, alcímek, stb.)
- Precízen fogalmazzunk, kerüljük a töltelékszavak használatát
- Maradjunk a témánál
- Ne akarjunk bizalmaskodni
A SZABÁLYKÖVETŐK
Cser Dani Róbert
Segíts! Hogy kezdenél neki egy cikknek, beszédnek, leírásnak, amiről már az elején egészen pontosan tudod, hogy hülye ötlet volt. Mármint nyilván a legeslegelején még nem tudtad, hogy hülye ötlet lesz, csak egy kicsit később. Amikor már megígérted egy rakat embernek, hogy majd olvashatnak Marie Curie-ről meg Alan Rickmanről egy kis összehasonlítást. Hopp na akkor ezen túl is estünk…
Szóval először is ugye két már nem élő személyről van szó. Egyikükről hála istennek azonban viszonylag sok képi és hangi nomeg képihangi [(filmi?)Lehet nekem nem is kéne írnom inkább egyáltalán…?] anyag került archiválásra. Nem mintha ez sokat segítene rajtunk.
Csak a rend kedvéért Marie Curie egy Lengyel származású tudós volt, aki leginkább a kémia és fizika területén alkotott maradandót. Már úgy két Nobeldíjnyit. Csakúgy, mint Alan Rickman, attól eltekintve, hogy Alan Rickman egyáltalán nem a kémia területén alkotott maradandót. Alan Rickman színészként tengette életét. Kapott néhány díjat, OSCAR-t nem. Igen, ő volt akit Bruce Willis ledobott a toronyból. Vagy, ha meg akarod fordítani a dolgot, ő volt aki Dumbledore-t ledobta a toronyból.
Hogy miért is olyan nehéz ez? Múlt héten már olvashattad, hogy az ember elsődleges viselkedési stílusát leginkább beszéde (verbális kommunikációja ha jampizni akarnék…) árulja el. Hangerő, gyorsaság, hanglejtések ésatöbbi. Alan Rickman életében elég sok interjút adott, így nála egyértelműen megállapítható a szabálykövető stílus. Node megközelítőleg egyetlen videót találtam Madam Curie-ről, ahol is állítólag az 1911-es Nobel Banketten mond beszédet. Az a hölgy, ha csakugyan Marie Curie-ről van szó, aki a videón beszél, valóban szabálykövető stílusú. Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a stílust, az a modorosság. Ezt most ne pejoratív értsd. Nincs ebben semmi negatív felhang. Egy tény. Ezt mind megtlálhatod Rickmanben és Curie-ben is.
Node 1911 ről beszélünk, elvileg felvételeket már tudtak készíteni, tehát akár lehet hiteles is a videó. Mégis nekem annyira megkomponáltnak ha úgy tetszik modorosnak tűnik az egész, mintha ez egy színjáték volna. Mintha egy egész élethű filmfeldolgozás lenne Marie Curie életéből. (Nagy valószínűséggel az) De ugye 1911 környékén a filmkészítés még teljesen más volt mint ma. Akkoriban minden egyes filmet nagy műgonddal kezeltek, gyakorlatilag egy-egy műalkotásként. Szóval maradjunk annyiban, hogy az 1911-esnek mondott felvételen beszélő hölgy szabálykövető és kitartó stílusú. Amennyiben ez egy színész, aki Madam Curie-t játsza el, akkor szabálykövetőnek és kitartónak játssza el. Amennyiben ez önmaga, úgy valószínűsíthetően szabálykövető és kitartó.
Milyen egyéb bizonyítékunk lehet arról, hogy ő vagy ők szabálykövetők? Az apró ráncok arcukon, amiket én aggódó ráncnak hívok. A két szemöldök között jellemzően kettő, de lehet több is, kis csíkocska ami felfut a homlok felé. Aztán ott vannak még a leírások Marie Curie életéről, miszerint tartott attól, hogy az elismerések miatt nem tudja megőrizni személyes terének érintetlenségét. Alan Rickman pedig kínosan ügyel rá minden interjúban, hogy magánéletéről ne essék túl sok szó.
A véletlen úgy hozta, hogy ezt a két személyt gyakorlatilag az előző két személyhez is egész nyugodtan hozzámérhetjük. Mivel Marie Curie valójában szabálkyövető, kitartó és domináns, míg Alan Rickman szabálykövető, domináns és kitartó. Rickman eléggé darabosan beszél, de hangja mégis határozott, legalábbis határozottabb, mint Marie (vagy a színésznő) már-már dallamosan nyugtató hangja. Nem, nem azért tűnik határozottnak a hangja Marie Curie-éhez képest, mert ő férfi. Ez a másodlagos domináns stílus miatt van. Ha megnézitek a múltheti videókat Andrew és Oprah beszédéből árad valami megnyugtató melegség. Marie állítólagos beszédéből illetve Rickman szerepléséből viszont ki lehet érezni a hűvös távolságtartást. Kicsit olyan mindkét szereplő, mintha robotok lennének. Marie amolyan kedves aggódó robot, Rickman meg. Hát szóval jó színész nem jó színész, nekem ijesztő. Simán elmenne egy T1000-esnek…
Aztán meg megint itt vagyunk hogy két introvertált ember híres lett. Még mielőtt úgy gondolnád, hogy ez az ékes bizonyítéka annak, hogy az introvertált emberek is tudnak nagy közönség előtt szerepelni, csak rájuk kell erőltetni mindenáron, tévedsz.
Az introvertált embert, ha egy mód van rá nem kell szerepeltetni. Az, hogy kiállsz-e emberek elé beszédet mondani inkább motiváció kérdése, mint a viselkedési stílusé. Bár igaz ami igaz a motivációra ült különböző viselkedési stílusok különböző alaptulajdonságokat hoznak létre. Épp most írok könyvet erről a témáról.
Marie Curie motivációit tekintve önképző, individualista és önkifejező lehetett. Az önképzés és individualizmus értékében biztos vagyok, hiszen tudósról, kutatóról van szó, és Marie még az ő korában is (tudod, amikor a nőket hogy ismondjam nem vették emberszámba), kifejezetten ügyelt rá, hogy felfedezéseit a lehető leggyorsabban publikálja, és biztosítsa az akadémiát, hogy felfedezései a sajátjai, nem Pierre férje munkái. Akkor is, ha nem volt elfogadott, hogy egy nő publikáljon. Motivációiból adódóan tehát Marie képes volt arra, hogy szerepeljen, ám valószínűleg ez az úgynevezett „szereplés” nem öncélú, mint inkább tanító jellegű lehetett.
Hogy egy introvertált személy ki tudjon állni tömegek elé beszédet tartani, annak nagyon jó oka kell legyen. Olyan oka, ami az adott személynek fontos. Marie esetében ez a tudás átadása volt, mind amellett, hogy individualista is volt, akinek vérében van a szereplés, előadás.
Egy introvertált ember tehát, ha nagyon muszáj tud szerepelni, de köszönet nem lesz benne az biztos. Mert ettől még egy introvertált személy előadásmódja nem fogja magával ragadni a hallgatóságot. Neki ugyanis nem ez az erőssége. Ezt el kell fogadni. Ugyanolyan értékes személy, mint bárki más, előadni nem tud. Ha erőlteti, vagy úgy gondolja, hogy meg lehet tanulni, az meg izzadtság szagú lesz.
Alan Rickman-t teljesen más vitte a színészi pályára. Hogy mi, azt meg nem mondom. Történt ugyanis, és akkor most kezded megérteni az első mondatomat, hogy több Alan Rickman-el készült interjút végignézve sem teljesen világos nekem mik lehetnek motivációi. Azonban ez a szép az úgymond profilozásban. Itt, ha nincs nyom, az is nyom. Ha több órányi elemzés után sem egyértelműek egy alany motivációi, valószínűsíthetően az illető titkolózásba borul. A titkolózás pedig leginkább a politikai azaz irányítás értékhez köthető. Az interjúban találtam azért több a irányítás értékre utaló nyomot is Rickman-el kapcsolatban. Például, amikor elszólja magát, hogy először gyermekkorában érezte meg, hogy egy színész mekkora hatalommal bír a közönség felett. És, hogy valószínűleg ez vonzotta a pályára.
Egy igazi színész nem akarja hatalma alatt tartani a közönséget. Egy igazi színészt nem igazán érdekli mi van a közönséggel. Egy igazi színész önmagának játszik, mert élvezi. Ennek járulékos következménye, hogy a közönséget ez meg szórakoztatja. Ha egy színész a közönségnek játszik, ott szakmai szempontból mindig el kell gondolkodni picit. Nem azt mondom, hogy az nem működhet, hiszen Rickman rá az élő példa, meg még néhány másik. Az sem véletlen azért, hogy Rickman-t sokszor találták meg a gonosz szerepével.
Dolgozott ő rendezőként is amúgy, ahol nagyon ügyesen kell bánni az erőforrásokkal, hogy egyáltalán elkészüljön a film. Így az ő motivációira erős tippem az irányítás, eredményesség, önkifejezés hármasa. Nála introvertált személy létére elég erős volt a motiváció, hogy hatalmába kerítse a nézősereget, plusz azért van benne dominancia is bőven. Ő szinte teljesen feladat oldal.
Egy irányítás avagy politikai értékkel megáldott ember amúgy gondolkodásmódja szerint hisz abban, hogy introvertáltként is tudnod kell szerepelni.
A fő különbség tehát Marie és Alan között Alan határozottabb természete, mely értékkülönbségükből adódik és abból, hogy Alan elég magas dominancia értékkel rendelkezett. Marie az az introvertált személy, mint a legtöbb introvertált, akivel te magad is találkozhatsz. Szabálykövető és kitartó.
Jövőhéten két karakán személyt mutatunk be nektek. Gordon Ramsey-t és Lewis Hamiltont.