Mielőtt habzó szájjal elkezdenél elküldeni engem a jó büdös francba, jelzem, hogy ez nem egy nyálas, érzelmes, liberális propagandális cikk.
Ez egy érzelemmentes, rövid, tömör cikk, amely logikusan levezetve választ ad a címben feltett kérdésre.
Akik ismernek már engem, azok úgyis tudják, hogy én eléggé elfogadó vagyok, amúgy leginkább azért, mert engem olyan szinten nem érdekelnek ezek a dolgok, hogy azt el sem tudom mondani.
Azt is mondhatnám, hogy mivel lesz*rom ki, kit csókol hol és miért, ezért a kívülállóknak elfogadónak tűnök.
Amit viszont mások szexuális orientációjával ellentétben képtelen vagyok elfogadni, az az emberi hülyeség mértéke. Úgyhogy akkor rakjunk megint rendet a fejekben.
Ahhoz, hogy rendet tudjunk rakni a fejekben, két dolgot kell tisztáznunk:
- Az ember szexuális orientációja genetikailag kódolva van. Ez nem olyan dolog, ami tanulható. Ez adott. Ezt maximum elnyomni lehet. Mindig felhozom itt példának, hogy léteznek homoszexuális állatok. Ha a homoszexualitást tanulni lehet, akkor kérem keressen meg az a személy engem, aki arra tette fel az életét, hogy a világban élő random állatokat homoszexualitásra tanítsa. Csupán kíváncsiságból érdekelne az, hogy MIÉRT??? A homoszexualitás vagy bármilyen, a megszokottól vagy úgyis mondhatnám az élet rendje szerinti szexualitástól eltérő szexuális vágy az Individualizmus értékéhez köthető. Amennyiben egy ember személyiségében ez az érték az első, második avagy negyedik helyen található, úgy az adott illető nagy valószínűséggel szexuális értelemben “más” lesz, mint mások. Hogy mennyire az nyilván egy spektrumon bárhol elhelyezkedhet. (Ha erről bővebben akarsz tudni, keress meg bátran…)
- Az emberek úgy 80%-ának gyermekkorát az Elvhűség értéke határozza meg. Az Elvhűség értéke az, amelynek célja, hogy az életben struktúrákba, szabályrendszerekbe, szokásokba kapaszkodjon, és ezekhez ragaszkodva élje életét. Ez az érték tehet róla, hogy amit az ember gyermekkorában tapasztal, megtanul, lát, azt fogja normaként megélni felnőttkorában. Ettől felnőtt korban eltérni már nem tud. Amúgy, ha már itt mindenki nyugatozik, akkor ez az, amit nyugaton másképp csinálnak. Nyugaton az ugyanazzal az Elvhűséggel felnövő gyermekek elfogadást tanulnak, és ez lesz számukra a norma. Az elfogadást tehát csak gyermekkorban lehet megtanítani olyan személyiségeknek, akikben az Elvhűség értéke meghatározó. (Mondom az emberiség 80%-a)
És akkor írjunk ide fel egy rettenetesen együgyű, magától értetődő, nyilvánvaló egyenletet.
Ha a gyermeked valami oknál fogva szexualitását tekintve más, és nem elfogadó környezetben van, akkor a gyermeked szarul érzi majd magát, és kirekesztett lesz.
Ha ne-adj isten a gyermeked szexuális értelemben véve nem más, de elfogadó, és nem elfogadó környezetben van, akkor a gyermeked szintén szarul érzi majd magát, és kirekesztett lesz.
De meg is tudjuk fordítani a dolgot. Ha a gyermeked nevelési módszereidnek köszönhetően nem elfogadó, de egy olyan környezetbe kerül, ahol mások elfogadók, akkor a gyermeked szintén szarul érzi majd magát, és kirekesztett lesz.
Mivel a szexuális orientáltságon változtatni nem lehet anélkül, hogy az adott egyén szeméyisége, és/vagy emberi jogai ne sérülnének, így az egyetlen módja annak, hogy soha senki ne érezze szarul magát, és ne legyen kirekesztett, ha elfogadók vagyunk. Ha ugyanis mindenki elfogadó, akkor soha senki nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy neki rosszul kelljen éreznie magát.
Arról meg ne legyenek illúzióink, hogy a homoszexualitás majd egyszer csak megszűnik, ha erővel elnyomjuk vagy nem veszünk róla tudomást. Homoszexualitás van, lesz és mindig is volt, mert a természet része. Tetszik, nem tetszik. Én például utálom, hogy 80 éves korom környékén meg fogok halni, de elfogadtam, mert ez is a természet része. Mert az emberek meghalnak.
A baj az, hogy amennyiben valaki nem elfogadó szülő (éshát ugye ezen már változtatni nem lehet), az nyilván a gyermekét sem szeretné elfogadónak nevelni. Mert neki az a norma, hogy a családja nem elfogadó.
Ezeknek a szülőknek azt a kérdést szeretném feltenni:
Szeretnéd-e, hogy a gyermeked soha semmilyen környezetben ne kerülhessen olyan helyzetbe, hogy szarul érezze magát, mert kirekesztik?
Ha a válaszod: Igen, akkor kénytelen leszel gyermekedet elfogadónak nevelni.
Ha a válaszod: Nem, akkor nyilván tégy amit akarsz, de lesz egy pont az életedben, amikor gyereked szembesül majd döntésed következményével, és nem biztos, hogy nem téged fog okolni saját nyomorúságáért. És bár nem minden esetben értek egyet az: okoljuk a szülőt a gyerek nyomoráért féle megközelítéssel, de ebben az esetben nem biztos, hogy nem neki lesz igaza…