Amikor gyerek voltam… (Oké ez nem a megfelelő mondat, mivel még mindig gyerek vagyok 35 évnyi tapasztalattal a hátam mögött). Mikor fiatalabb voltam hónapokat töltöttem egy PCs játékkal, amit Medal of Honor néven ismerhetett meg az aki meg akarta ismerni. Tudod, ez az a játék, amely elvisz Spielberg világába, ahol többek között megmentheted azt a bizonyos Ryant is. Ha elég ügyes voltál könnyedén egy rohamcsónakban találhattad magad Omaha Beach-et ostromolván. Ez volt az a küldetés, ahová mindig visszatértem miután végigjátszottam a játékot, mert kiváncsi voltam túlélném-e a partot egyetlen találat nélkül. Meg akartam érteni, hogy lehetett túlélni Omaha Beach-et. Szó szerint órákat töltöttem azzal, hogy megjegyezzem merre kell mozognom, hogy kitérjek a felém suhanó töltények elől. Amikor eltaláltak, újrakezdtem.

Szerintem a Holnap Határán írói is valami ilyesmin mehettek keresztül, vagy túl sokat játszottak olyan játékokkal, ahol nem volt mentési lehetőség küldetés közben.

Azt azért el kell mondjam egy idő után rohadtul idegesítő.

Naszóval főhősünk, mondjuk hívjuk Tom-nak (aki egyébként krónikus népszerűtlenségben szenved az Egyesült Államokban az S szó miatt, amit nem mondunk ki) szintén valami hasonló hentelésen megy keresztül a Holnap Határán című filmben, amikor is bekerül egy időhurokba és egyszerűen képtelen meghalni. Minden alkalommal mikor meghal, a nap előlről kezdődik. Márpedig meghal, mert a földönkívüli ellenség viszonylag rövid időn belül lerendezi minden egyes alkalommal.

Oké, szóval értem, hogy Tom, de ne temessük máris (elsősorban azért, mert pont egy sorral feljebb írtam, hogy ígyis-úgyis felkel), és magából a fimlből rengeteget tanulhatunk.

Először is a forgatókönyv tökéletes. El tudtam volna képzelni mondjuk happy end nélkül, de értem… Ez Hollywood. Másodsorban rengeteg apró vicces mozdulat, gag, poén került bele, amit inkább egy Amerika Kapitánytól vártam volna, vagy egyébb ahoz hasonló filmektől. És végül ennek a filmnek van egy nem is olyan relytett üzenete azok számára akik szeretnének valamit kezdeni az életükkel.

Az nem véletlen, hogy ebben a filmben az idegenek alaktalan, személytelen herék (gyengébbek kedvéért drone-ok csak nem akartam angolul írni) és a hadsereg mérete pont annyira hatalmas, hogy egy normal lőj és fuss féle megoldás nem fog ellenük működni, hacsak nem a családneved Norris.

Szóval az van, hogy hányszor érezted életed során, hogy mindig ugyanazokat a hibákat követed el és egyszerűen képtelen vagy kilépni ebből a kőrből? Tom is ezt csinálja ebben a filmben. Megpróbál elmeneküllni a szörnyetek elől anélkül, hogy szembenézne velük. Azonban bármit is tesz, a vége mindig ugyanaz. Meghal, és kezdődik az egész előlről. Lassan Tom felismeri, hogy az egyetlen módja, hogy megszabaduljon a démonoktól, ha tanulmányozza őket, felállít egy stratégiát és szembenéz velük.

A filmben az ellenség egy óriási massza látszólag egyetlen gyenge pont nélkül. Csakúgy, mint problémáid az életedben. De, ha egy percre megállsz és bátorságot merítesz, hogy megvizsgáld mi történik és miért, egészen biztosan találsz majd néhány kitörési pontot, ahová odacsaphatsz.

A vicces az, hogy Tom is csak azért hajlandó végül foglalkozni a problémával, mert még meghalni sem tud, hogy elmeneküljön előle. Mivel nekünk ez az opció nem adatott meg, azt hiszem legjobb lesz elkezdeni a harcot most rögtön…