Create an Account

Shopping cart

Close

No products in the cart.

Ismét egy teljesen felesleges cikk, amit megint csak az fog megérteni, aki egyébként sem pörög ezen.

By
július 24, 2019

Vannak az életben olyan napok főleg nyáron, de egy kifejezett nap van télen is, amikor a szabadból olyan hangok törnek ránk, mintha kitört volna a harmadik világháború. Megremegnek az ablakok. Rezeg alattunk a kanapé, és olykor még mi magunk is összefossuk magunkat. Nyáron ezt viharnak, télen szilveszternek hívják. A kutyások pontosan tudják mi következik ilyenkor. A kutya szemei kiakadnak, lecsapják fülüket, lesomják farkukat a lábuk közé és mérettől függetlenül beszuszakolják magukat a lehető legkisebb helyre és onnan pislognak kifelé. Ha a szótárban megkeresed a „nyomorult” kifejezést ott pont egy ilyen kutya képe lesz az illusztráció.

Ilyenkor egyszerre szakadsz a röhögéstől és potyognak könnyeid a kifacsart szíved miatt, mert annyira groteszk látvány ahogy a német juhász teljes teste kilóg a szennyes kosár alól, mert csak a feje fért be alá. Hívogathatod, szólongathatod meg sem mozdul. Csak reszket és bámul rád.

Azt viszont már csak nagyon kevesen tudják (még a kutyások sem igazán), hogy ilyenkor mi a helyes reakció, mint felelősségteljes, jó gazdi, aki egészséges kutyát szeretne.

Nagy átlagban, amit olyan 90% köré tennék mindenki elkezdi simogatni, pátyolgatni szerencsétlen állatot, merthát olyan esetlen szegény segíteni kéne rajta.

Ez probléma. Ezzel ugyanis nem érünk el semmit csak ráerősítünk a kutya szorongására. A kutya azt fogja hinni, hogy tényleg nagy baj van. Ezért minden egyes alkalommal amikor petárdáznak vagy dörög az ég szépen megtanulja, hogy vége a világnak, rettegni kell és bebújni a szennyes kosár alá.

Hinnéd vagy sem, ennél még az is jobb, ha tényleg csak kiröhögöd, mert akkor azt fogja érzékelni, hogy te, a gazdi nyugodt vagy, jókedvű és valójában szó sincs a világvégéről.

Két jó megoldás van ilyenkor. Ha tudod magadról, hogy nem bírod érzelmek nélkül nézni az állatot és hatással van rád nyomorúsága, akkor hagyd békén. Hagyd ott a mosdó alatt. Ne nézz rá, ne menj be hozzá, csináld a dolgodat. Majd megnyugszik. Egyébként is szorong nem hiányzik neki még valaki aki percenként berohan hozzá szintén szorongva, hogy jaj szegény állat.

Ha magabiztos vagy, akkor szólj neki határozottan, hogy jöjjön ki a szennyes kosár alól, tedd magad mellé és öleld át. Ne simogasd, ne szólongasd, csak öleld át és közben csináld a dolgod. Nézz tévét, hallgass zenét, netezz és maradj nyugodt. Ne foglalkozz vele és ne foglalkozz a zajjal. Ha látja, hogy te nyugodt vagy, ő is megnyugszik lassan.

A fenti a legjobb példája annak mekkora kárt tud okozni a jót akarás, ha tudatlansággal párosul.

Mert biztos vagyok benne (amúgy sajnos biztos vagyok benne, hogy nem), hogy csak a jóakarás hajtja azokat akik megveszik a szokásos jegyüket a 6 órási vonatra, csak oda, mely az egyes vágányról indul és A Címlaplányok Miatt Van A Nőknek Önértékelési Zavaruk végállomásig közlekedik.

A nőknek és persze nyilván a férfiaknak is két okból lehet önértékelési zavaruk. Mindkettő a személyiségükhöz köthető, ami húsz éves korukra nagyjából kialakul. Az egyik a genetika, ami nagyjából 50%-át öleli fel a személyiségüknek, a másik pedig a neveltetés és a környezeti hatások, ami kiadja a másik nagyjából 50%-ot.

Valaki tehát, aki olyan géneket örököl, melyek kombinációja már eleve tartalmazhatja az önértékelési zavarra való hajlamot már születése pillanatában rendelkezik ezzel a problémával, amikor még egyetlen magazint sem látott. Amennyiben ez a helyzet, úgy nagyon nehéz lesz ebből a személyből, még egy tökéletes neveléssel is teljesen egészséges önbizalmú embert faragni. Ettől amúgy még élhet sikeres és teljes életet később.

Mint ahogy elég keményen kell dolgozni a szülőknek azon neveltetéssel hogy valakiből önértékelési zavarost neveljenek, akiben amúgy ez genetikailag nem lenne belekódolva.

Nem látom az embereket azon pörögni, hogy a szülő vagy a genetika a hibás a nők önértékelési zavaráért.

-Hogy nézel ki már megint?

-Aztán ötös legyen nekem a dolgozat.

-Ha nem lesz kitűnő a bizonyítványod nem lesz bicikli.

-Az a ruha túlságosan kihívó, nem veheted fel.

De ne is menjünk ilyen messzire, még csak a fenti mondatok sem kellenek. Elég, ha a szülő egész egyszerűen csak nem mondja lányának, hogy szép. Márpedig egy introvertált szülő, nem igazán fejezi ki magát. Sőt általában egy introvertált szülő maximalista, ha a gyerek bármit is csinál mindenképp felhívja rá a figyelmét, hogy lehetett volna jobb is.

A vágy, hogy tökéletesen nézzünk ki nem akkor pattan ki a fejünkből, mikor tizenkét évesen kezünkbe vesszük az első magazint. A vágy, hogy tökéletesen nézzünk ki, környezetünk kimondott vagy kimondatlan elvárásából fakad, ami gyermekkorunkban körülvesz minket.

Szóval az van, hogy telerakhat bármilyen marketinges bármilyen magazint gyönyörű vékony nők kívánatos fotóival, ha egy gyermek úgy nőtt fel, hogy környezete szépnek látta, és ezt ki is nyilvánították felé, akkor b*szottul nem fogja érdekelni felnőttkorában, hogy a magazinban lévő nők vékonyak-e, szépek-e, mert abban biztos lesz, hogy ő az. És teljesen mindegy, hogy az adott lány, hölgy rövid lábú, gömbölyű, csábos, magas, alacsony. Mert ő úgy lesz tökéletes, ahogy van. A képen látható modell meg úgy, ahogy meg ő van.

A nők önértékelési zavara nem következménye a magazinok címlapján szereplő modelleknek, reklámoknak.

Azért gyűlöljük a címlapon szereplő gyönyörű nőket, mert önértékelési zavarunk van, mely legtöbb esetben a neveltetésnek köszönhető és annak, hogy egyáltalán nem vagyunk objektívek.

Nem tanítottuk meg a gyerekünket arra, hogy a világot ami körülötte van őszintén értelmezze. Ha megtanítottuk volna, akkor el tudná fogadni azt, hogy ami a címlapon van szép, csakúgy, mint önmaga.

Node mi a megoldás? Kedves “A magazinok az önértékelési zavar okozói” hívők? Mert a botrány az megy. Mi a megoldás? Mit kellene tennie a magazinoknak szerintetek?

Ha azt mondjátok, hogy a magazinok tegyenek hétköznapi embereket a címlapokra, akkor valójában ti magatok ismeritek el, hogy akik ma a címlapon vannak többek azoknál, akik nincsenek… Csak mondom. Ha azt mondjátok ne legyenek magazinok egyáltalán, ne mutogassuk a nőket, azt is lehet. Végül is vannak olyan országok, ahol csadorban járnak a hölgyek, csak a szemük és szájuk látszik ki és ez teljesen elfogadott. Ez a megoldás? Mit szeretnétek?

Azok az emberek akik a címlapokat okolják, szapulják habzó szájjal, valójában ők azok akik azt mondják, hogy ez probléma. Valójában ők azok, akik felhívják a nők figyelmét arra, hogy nézd ezen a címlapon milyen szép nő van, te meg nem vagy az. Mert miért nem raknak fel ezekre a címlapokra olyan hétköznapi embereket, mint te?

Ők azok, akik a tomboló vihar alatt simogatják a kutyákat és meg vannak győződve róla, hogy milyen jót tesznek ezzel. És akkor legyünk jóindulatúak és feltételezzük ezt, nem pedig azt, hogy a lételemük a botránkozás.

A világon mindig lesznek introvertált emberek és extrovertált emberek. Egyik sem jobb a másiknál. Mindnek megvan a maga pozitív és negatív oldala.

Az introvertált emberek nehezen fogadják el önmagukat. Általában tévesen ítélik meg saját maguk képességeit és adottságait és általában negatív irányban. Ha ez egy felvett, tanult tulajdonság, akkor ezen szakember segítségével lehet változtatni, de, ha valakinek ez az igazi személyisége, akkor az sokkal keményebb dió.

Ezeknek az embereknek lehetnek önértékelési zavarai, de ezen zavarok személyiségükből fakadnak, nem attól függenek, hogy ki pózol melyik magazin címlapján.

A világon nincsenek ők meg mi. Nincs olyan, hogy ők szépek, mi nem. El kellene fogadni, hogy mások vagyunk. Mert amúgy teljesen mindegy, hogy szépek vagyunk vagy sem, mert így vagy úgy egy idő után mindenki megtalálja magának a megfelelő társat, akinek ő lesz a leggyönyörűbb valami érthetetlen okból.

Az önértékelési zavart nem a magazinok okozzák. Ha valakinek önértékelési zavara lesz egy magazin olvasása közben, az egy tünete valaminek, amit az illető gyermekkorából cipel magával. És amíg a magazinokat tesszük ezért felelőssé, addig eltereljük ezeknek az embereknek a figyelmét problémájuk valódi okáról.

Kérlek a fentiek tudatában ossz meg hasonló videókat, mint például ez az alábbi. Ha valaki hasonlóképpen értelmezi a magazinok tartalmát, mint az alábbi videóban, kérem azonnal keressen meg. Lesz mit rendbe rakni…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Back to Top